A téli útviszonyokat a csökkent tapadású útfelületek jellemzik. Csapadékos, havas, latyakos, letaposott havas és jeges útfelületek mind csúszósabbak az esős, vagy száraz útfelületekhez képest. A csúszósságuk szintje ráadásul eltérő, tehát nehezebb kiszámítani, hogy a vezető milyen tapadásra számoljon. Nehezíti a helyzetet, hogy nem láthatóak sem az útburkolati jelek, sem, hogy mi található az útra rakódott hó-, jég- latyak alatt. Például kátyú, vagy összetapadt falevelek, amelyek mind tovább bonyolítják az amúgy is ügyességet és rutint igénylő helyzetet.

Mindenképp helyzeti előnyt jelent a téli autózásra jól felkészített kocsi. Tehát megfelelő gumikkal rendelkezzen, jók legyenek a fékjei, a futóműve, tehát gázadásra-elvételre, fékezésre, illetve haladás közben alaphelyzetben egyenesen menjen a kocsi, ne húzzon félre, mert az télen tovább bonyolítja a vezetési feladatot. És ki is kell látni az autóból, az üvegeknek letisztítottnak kell lenni (kívül-belül), és az üvegtisztítás mellett minimum a kocsi tetejéről, és a motorháztetőről le kell söpörni a havat.

Egyrészt a menetszél a géptetőről a szélvédőre fújja a hószemcséket, másrészt a tetőről fékezéskor-gyorsításkor lecsúszhat a hó, elborítva vagy az első, vagy a hátsó szélvédőt, harmadrészt a le nem takarított autóról szálló hó a többi vezetőt is zavarhatja. A tetőről fékezéskor lecsúszó hó az éppen működtetett ablaktörlő mechanikáját is tönkreteheti, ennek javítása elég drága tétel. Ha kívülről jeges havas az üveg, akkor belülről is nehezebb párátlanítani, továbbá az ablaktörlő lapát is lefagyhat, illetve a gumiél jegesedése miatt maszatol.

És jöjjenek a tanácsaink a téli utakra, hogyan lehet a körülményekhez képest a lehető legnagyobb biztonsággal haladni!

Az első tanács ismétlés: takarítsuk le az autót!

A második tanács: elindulás után ha nem zavarunk senkit, próbáljuk ki óvatosan mennyire tapad a gumi, ezt fékezéssel tehetjük meg, így lesz fogalmunk róla, hogy az adott útfelületen milyen féktávval számoljunk.

A harmadik tanács: a megfelelő téli rutin eléréséig (másokat nem zavarva) a második tanács javasolta fékpróba más-más állapotú útra érve újfent megtehető! 

A negyedik tanács: az elindulás, gyorsítás közben megtapasztalhatjuk mennyire tudunk gyorsítani. Ha semennyire, mert beragadt az autó, akkor úgynevezett hintáztatással, és a kormány egyidejű finom mozgatásával próbáljuk meg kiszabadítani. Mindez kéziváltós autóval könnyebb, de automatával sem lehetetlen, gyors kéz és ritmusérzék kell hozzá (és olyan automataváltós autó, amely nem gondolkozik sokat az üzemmódváltások között).

Beragadva a teligázas kapartatás nem feltétlenül célravezető megoldás, mert könnyen lehet jegesre pörgetni a kerék alatti útfelületet. De van helyzet és úttípus, amikor ez segít. Ilyenkor kapcsoljuk ki a kocsiban a kipörgésgátlót, ne szabályozzon le a rendszer. És nagyon figyeljünk, hogy ha a kerék megkapaszkodik és a kocsi meglódul, akkor irányítani tudjuk a járművet, ne legyen baleset.

Az ötödik tanács: csúszós úton bár az elindulás is gyakorta művészet, de a megállás és kanyarodás méginkább az! De az egyenes haladás is több figyelmet igényel. Egyenletes tempóban, ívmentes útszakaszon a normál útviszonyokat megközelítő menetsebesség is elérhető, az autó jelezni fogja, ha már nem tetszik neki a helyzet. Ezt úgy csinálja, hogy a kocsi fara elkezdd oldalra enyhén kitörni, amely finom ellenirányú kormánymozdulattal korrrigálható. Finoman vegyük el a gázt (ne hirtelen, mert az enyhe lassulás a cél, a hirtelen fékhatásra kitörhet az amúgy is instabillá váló autó) és korrigálás után, ami pár jobbra-balra szitálás lesz, haladjunk lassabban.

Könnyen lehet a téli utakon lefagyás, hóborda, jégcsík, ezek megvezetik a kerekeket, így nem teljesen letisztított téli úton kerülni kell az előzést, és elővigyázatosan, lassítva kell elvégezni a kikerülést, nem a szárazutas rutinsebességgel. Nagyon aljas a “fekete jég”, amely főképp hajnalra felüljárókon, szeles dombhátakon át vezető útszakaszokon képződik. Ez lényegében útrafagyott pára, színjég. Ilyen útszakaszokhoz közelítve vegyünk vissza a tempón.

A hatodik tanács: ha baj van, és az autó megcsúszik, semmiképp sem a satufék a megoldás! Az erős fékezéssel a tapadás teljes elvesztését kockáztatja a sofőr! Helyzettől adódóan a cél a kocsi stabilizálása, amely ismételt ellenkormányzással, enyhe gázadással-gázelvétellel, finomabb fékezéssel oldható meg. Ha fékezéskor dolgozni kezd a blokkolásgátló, akkor enyhítsünk a fékhatáson majd újra kezdjük fokozni.

Az egyenesen csúszó autóban a jellegzetes vezetői pánikreakció a padlófék! Ez még rutinos sofőröknél is előfordul az első hóesés után. Ha vészfékezve a kocsi nem lassul, akkor tenni kell valamit, például csökkentve a féknyomást elérni, hogy újra tapadjon a gumi, és/vagy irányítani az autót elkerülendő a kikerülendőt, vagy folytatni a fékezéses lassítást motorfékkel segítve.

A hetedik tanács: városi környezetben is akad figyelnivaló. Érdemesebb nagyobb követési távolságot tartani, hogy legyen időnk reagálni a kialakuló helyzetre, akár arra, hogy fékezve blokkol a kerék. Használjuk a motorféket, üresben lehetőleg ne guruljunk, motorfékkel lassítva kisebb az esély a kerék blokkolására. Hamar váltsunk fel kéziváltós autóban, hogy a keréknek kisebb esélye legyen az elkaparásra. Az automata váltót tegyük téli állásba.

A nyolcadik tanács: friss hóesés esetén használjuk inkább a főútvonalakat, amelyeket előbb letisztítanak. Legelőbb azokon az útvonalakon jelennek meg a hókotrók és síkosságmentesítők, ahol közösségi közlekedés is folyik. Ha ez kerülőt jelent, az se baj, de ezek az útvonalak kevésbé csúsznak. Kerüljük a meredek mellékutcák használatát amíg nem történik ott meg a síkosságmentesítés.

A kilencedik tanács: letisztított útvonalról nem tisztított alsóbbrendű útra való forduláskor a szokásosnál jobban lassítsuk le az autót, mert várhatóan ott csúszósabb útfelület található. A nagyobb mérvű lassítás miatt idejében tegyük ki az indexet, hogy a mögöttes forgalom tisztában legyen a szándékkal.

A tizedik tanács: még inkább kerüljük a rossz, másokat zavaró vezetői magatartást. Például utcából nem tolatunk ki, kanyarodás előtt nem húzódunk ki az ívkülső oldalra, főleg nem úgy, hogy a kocsi átlóg a szomszédos sávba. Kerüljük a forgalmat indokolatlanul lassító magatartást: például az útviszonyok által nem indokolt lassú gurulás a tilos jelzést mutató lámpához. Használjuk az irányjelzőt, fölöslegesen viszont ne használjuk a vakító ködlámpákat.