Az Európai Unió hatályos közlekedésbiztonsági programja 2020. december 31-én teljesíti be küldetését, addig új közösségi szintű program elfogadására van szükség. A 2021-2030. évek közötti időszak főbb feladataira vonatkozó uniós program előkészítése folyamatban van. Bár végleges és elfogadott koncepcióról, célokról és intézkedésekről ma még nem beszélhetünk, ugyanakkor az uniós közlekedési miniszterek 2017. évi vallettai nyilatkozata, valamint az Európai Bizottság 2018. májusában közzétett „Európa mozgásban” („Europe on the Move”) programcsomagja alapján a következő évtizedben várható irányok jól körülhatárolhatók.

A közúti közlekedés biztonságáról szóló, 2017. március 27-én megjelent vallettai nyilatkozatban az uniós tagállamok nemzeti kormányai vállalták, hogy tovább csökkentik a közúti halálozások és a súlyos sérülések számát, és arra kérték a Bizottságot, hogy uniós szinten koordinálja a fellépést. Felszólították a Bizottságot arra, hogy „készítsen új közúti közlekedésbiztonsági szakpolitikai keretet a 2020 utáni évtizedre, beleértve a közúti közlekedésbiztonság teljesítményének értékelését az e nyilatkozatban foglalt célok és számszerű célkitűzések figyelembevételével”. A Valletta Nyilatkozat aláírásával a tagállamok kormányai vállalást tettek arra, hogy a következő évtized fő közlekedésbiztonsági célkitűzése a halálos áldozatok, valamint a súlyosan sérültek számának felére csökkentése legyen 2030-ig, a 2020. bázisév adatai alapján.

Az Európai Bizottság „Európa mozgásban. Fenntartható mobilitás Európában: biztonságos, összekapcsolt és tiszta közlekedés” című dokumentuma három fejezetre tagolódik: biztonság, összekapcsolt és automatizált mobilitás, fenntarthatóság. A közleménynek két melléklete van: a közúti közlekedésbiztonságról szóló stratégiai cselekvési terv, valamint az akkumulátorokról szóló stratégiai cselekvési terv.

Az EU-ban az elmúlt időszakban bekövetkezett fejlődés ellenére a közúti halálozások és súlyos sérülések száma továbbra is túl magas, és ez a humánus és szociális szempontok mellett igen magas gazdasági és társadalmi költségeket jelent. Tekintettel arra, hogy a kutatások szerint az Európai Unióban okozott személysérüléses közúti balesetek legalább 90 %-a emberi hibára vezethető vissza, az Európai Bizottság úgy véli, hogy az automatizálás, az összekapcsoltság és az új tervezési standardok kedvező változást eredményezhetnek. A célok eléréséhez az Európai Unió új technológiai és normatív eszközök alkalmazásával kíván hozzájárulni, a WHO „Safe System” megközelítése alapján.

A „Safe System”, azaz „biztonságos rendszer” megözelítés szerint a közúti ütközések során előforduló halálos kimenetelű és súlyos sérüléssel járó balesetek nem a mobilitás elkerülhetetlen velejárói. Bár ütközések továbbra is lesznek, a halálos kimenetelű és a súlyos sérüléssel járó balesetek javarészt megelőzhetők. A „biztonságos rendszer” elfogadja, hogy az emberek követnek el hibákat, és annak biztosítására törekszik, hogy ezek a hibák ne okozzanak halálos kimenetelű vagy súlyos sérüléssel járó baleseteket. A gépjárművek jobb felépítése, a fejlettebb közúti infrastruktúra, valamint az alacsonyabb sebesség például mind hozzájárulhat a balesetek hatásának csökkentéséhez.

Az „Európa mozgásban” mellékleteként kiadott közúti közlekedésbiztonságról szóló stratégiai cselekvési tervben a Bizottság hatályban tartja 2010-ben megfogalmazott hosszú távú célkitűzését, mely szerint 2050-re a közúti balesetek halálos áldozatainak és súlyos sérültjeinek a száma nullához közelítsen („Vision Zero” szemlélet), míg a stratégia köztes célkitűzéseként, a vallettai nyilatkozatban foglaltaknak eleget téve meghatározza, hogy a halálos áldozatok és súlyos sérültek száma 2020 és 2030 között a felére csökkenjen.

Az előzőeken túl a cselekvési terv a következő fontos elemeket tartalmazza:

– az európai irányítás megerősítésére szolgáló kritériumokat,

– az európai összekapcsolódási eszköz révén a közúthálózat megújítására fordított finanszírozás növelését (200 millió EUR),

– a „Safe System” megközelítés megvalósítását,

– új előírásokat a járművek biztonságának erősítése érdekében,

– a jármű-jármű és a közúti infrastruktúra-jármű összekapcsoltsággal, valamint ennek automatizálásával összefüggő célkitűzéseket,

– valamint az európai biztonsági szabványoknak harmadik országokba (mindenekelőtt a nyugat-balkáni országokba) történő exportálását.

Amint az látható, az Európai Unióban a jövő közlekedésbiztonsági intézkedései sorában egyértelműen nagyobb szerepe lesz a technológiában rejlő lehetőségeknek, az infrastruktúra és a járműbiztonság kérdéskörének. Fontos feladat lesz továbbá a közúti közlekedési szabályokra és az azokhoz kapcsolódó szankciókra vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizációjának folytatása (különösen a közúti jelzések, sebesség, biztonsági öv, gyermekbiztonsági rendszer és bukósisak használata, ittas, illetve kábítószeres befolyásoltság alatti vezetés területén).