Mikor leesik az első hó, az embert és gépet egyaránt próbára tesz. Ilyenkor nem szabad rutinból vezetni, gyorsítani, fékezni, kanyarodni. A havas, latyakos útfelületek sokkal jobban csúsznak, akár a vizes aszfaltál is, így óvatosabban kell bánni úgy a fék-, mint a gázpedállal, vagy akár a kormányzással.

Nagyon fontos, hogy hótól letakarított autóval vágjanak neki az útnak. Elinduláskor tapasztalják ki, hogy mennyire tapadnak a gumik: óvatos gázadással induljanak, és ha nincs a közelükben másik közlekedő, akit megzavarhatnak, akkor próbálják ki, hogy a fékre hogy reagál az autó, milyen intenzív fékezésre kezd el csúszni.

Menet közben tartsanak a megszokottnál nagyobb követési távolságot, hiszen csúszós útfelületen nagyobbak a fékutak. Lassításkor használják a motorféket, kéziváltós autóknál visszakapcsolással, automataváltósoknál tegyék a váltót téli állásba. Induláskor is segíthet a váltó, csúszós felületen érdemes kettes fokozatból indulni, óvatos kuplungkezeléssel, így nehezebben kapar el a hajtott kerék.

A kanyarodást ne a megszokott tempóval végezzék. A csúszós úton a biztonságos kanyarsebesség jóval alacsonyabb, mint egyenesen. Egyenes úton, ha túl nagy a tempó, azt érezhetik az autó mozgásán, elkezd „riszálni”, tehát a kocsi előbb finoman ütemesen mozgást végez, ha erre a sofőr nem figyel, és tovább fokozza a sebességet akkor megpördülés lesz a vége. Az útviszonyokhoz képest gyorsan vett kanyarban az autó szintén kicsúszhat, esete válogatja, hogy ezt miképp teszi.

Ha eleve túl nagy a tempó, akkor rá se áll az ívre, majd a kormányelfordítás fokozásával egyre jobban elveszti a tapadását, és megcsúszik. Tehát szinte tovább megy a kocsi egyenesen, vagy a kanyarodási ív valamely részén érintőlegesen elhagyja az ívet. A gumik állapotától, a vezető reakcióitól függően a túlzott sebességű kanyarodás során a kocsi megfarolhat, csúszhat négy keréken, de meg is pördülhet. Nagyon rutinos sofőrök tudják ilyen helyzetben „összeszedni” a járművet és menteni a helyzetet.

Vezetés közben mindig figyeljék az utak állapotát. Másképp csúszik a friss- és a letaposott hó, a tisztított-, a latyakos-, a hófoltos, vagy a felfagyásos út. A legrosszabb az ónos eső, ilyenkor inkább ne induljanak útnak, mert az ónos eső igazi ellenszere csak az, ha megelőzőleg az útkezelő sózza az utakat. Jobb elkésni, mint balesetbe keveredni. Vezetés közben kerüljék a hirtelen kormánymozdulatokat, nagy gázadásokat, rugásszerű fékezéseket, mind tapadásvesztést okozhat.

Az első havas nap rendszerint útpálya elhagyásos balesetekkel, rácsúszásokkal, városi környezetben koccanásokkal terhelt. Így könnyen kialakulnak dugók, lényegében bármely környezetben, legyen város, falu, bekötőút vagy autópálya. Fel kell készülni akár hosszabb várakozásra, így fontos a telitank, hogy legyen fűtés, a meleg ruha és a feltöltött telefon. Ha pedig a csomagtartóban van pár eszköz, amellyel a bajban egymásnak is segíteni tudnak, például kislapát, vontatókábel, akkor elmondhatják, hogy felkészülten vágtak neki az útnak.