Természetes dolog, hogy a használat során az autók alsó részei is megsérülnek, és ez vonatkozik az új, a fiatal vagy az öreg autókra egyaránt. Lehet az ok kőfelverődés, egy magasabb járdaszegély, hegyvonulatnak épített fekvőrendőr vagy földes úti kőkarcolás. Ugyan autószerelő műhelyben mutatjuk meg, miképp javíthatóak az ilyen hibák, de olyan eszközöket használtunk, ami a kereskedelemben megkaphatók és aki érez rá affinitást, maga is alkalmazhatja őket az otthoni garázsban.

Bár autóápoló szerek vásárolhatók barkácsáruházakban is, de az autóalkatrész-kereskedő cégek boltjaiban, honlapjain nagyobb az esély a sikeres beszerzésre. Náluk elérhetőek olyan anyagok is, amelyeket az autószerelőknek szántak, illetve azok gyorsjavításra kiszerelt változatát. Ez azért érdekes, mert, ha nincs szükség az anyagok felviteléhez szórópisztolyra, akkor sűrített levegő- tehát kompresszor sem kell. Így aknára állva (akinek van rá lehetősége) komoly műhelyfelszerelés nélkül is dolgozhat az autón olyan anyagokkal, amelyeket a szakemberek is használnak, akár a márkaszervizben.

Napi használatban lévő kocsi lett az alany, amely a nyaralások alatt járt földúton, erdészeti utakon, itt-ott ezáltal érintőt vett a talajról. Több felületi horzsolást kivédett a haspajzs, vagy a legalsóbb pontokat jelentő futómű bekötési pontok, néhányat azonban bevitt a természet. Ez utóbbiak felhorzsolták az alvázvédő réteget. Így olyan helyek alakultak ki, amelyek a későbbi korrózió kiinduló pontjaivá válhatnak, ha nem javítják őket.

Elsőként egy speciális anyagot és annak ritkafajta felhordó eszközét próbáltunk. A modern autókra jellemző, hogy az aljuk egyre nagyobb részét takarja műanyag borítás. Ezek alatt már az autógyárak sem alkalmaznak sötét színű vastag alvázvédőt, nincs is rá szükség, mert a mechanikai behatásoktól a műanyag pajzsok védik a fémrészeket. Tehát a burkolatok alá speciális, az üregvédőhöz hasonló fehér viaszalapú anyagot fejlesztettek kifejezetten a korrózióvédelemre. A gyártó Teroson a felületi terítésre egy, a kertészeti kézi permetezőkre hasonló pumpás szórópalackot talált ki. Ebbe kell beletölteni a „viaszt”, pumpálni, majd fújni. És így tovább, addig, amíg be nem fedjük a védendő felületet.

A viaszalapú anyag jól tapad, bár nejlonoztunk az autó alatt, de nem csepegett – se ránk, se a padlóra. A kocsira keveset fújtunk, csak bemutatóként, mert itt nem műanyaggal védett területek korrózióvédelme volt a cél. Előkerültek hát a klasszikus alvázvédők. Ilyen is készül műhely kiszerelésben, amelyet pisztollyal, vagy ha kartusos, akkor kartuspisztollyal kell felvinni. Az ilyen szerviz-módszerek előnye, hogy nagy anyagvastagságot lehet viszonylag gyorsan nagy felületre felhordani.

Ilyen igényünk nem volt, mert az autótulajdonosi javítás lehetőségeit kerestük, így ezen anyagok „vékonyabb” azaz folyékonyabb, kevésbé sűrű, spray kiszerelésű változatait fújtuk a kocsi hasának sérüléseire, és rá a fehér foltként maradt viaszalapú bemutató felületre. Sprayből kétféle töltetűt választottunk, az egyik a klasszikus kaucsuk-bitumen töltetű, a másik típus újabb fejlesztésű gumi-gyanta összetételű. A felhordás előtt portalanítottuk a felületet, alapozni nem kellett mert fémig sehol sem ért a horzsolás. A tisztítás után ment fel sprayvel az anyag. Így külső szemlélőként nem látni különbséget régi és új között, mindkettő szépen fedte a felületet, maradéktalanul feltapadt, nem cseppent és gyorsan száradt.

A konkrét sérülésekre fújtunk a klasszikus bitumenes anyagból, majd a gumi-gyanta összetételűből az ülések alatt sík, nagy felületű részt fedtük, ami földúton, füves részen a leginkább súrlódik. Az egész munka az előkészülettel együtt másfél óra alatt kész volt, így bátran ajánlhatjuk olyan autósoknak, akik szeretik a kocsijukat maguk gondozni. Végezetül megemlítjük, hogy az alvázvédő spray-k gyártótól függően 4000-8000 Ft áron mozognak, és az alkalmazásukkal nagyságrenddel drágábban javítható hibákat előzhetünk meg.