Aki magára ismer a felsorolásunkból az ne legyen rest felülbírálni a rossz szokásait és változtatni is azokon, mert a forgalmi dugók, a nem együttműködő vezetési viselkedés, a harmonikus, ritmusos forgalom hiánya messzebb hat, mint néhány elvesztegetett fél óra. A közvetlen forgalmi környezetben megtapasztalható a feszültségszint növekedése, az idegességből adódó hibázások, az agresszív vezetési reakciók. A tágabb környezet pedig elszenvedheti, hogy a célba egy fáradt ember érkezik.

Természetesen nem azt állítjuk, hogy a dugók egyetlen oka maga az autós, vagy járművezető vezetési szokásrendszere. Ha egy adott forgalomáteresztési képességű szakaszt nagyobb forgalmi terhelés ér, akkor természetszerűleg torlódás alakul ki: de nem mindegy ez milyen szintű, meddig tart és a feloldásában mennyire lehet számítani a forgalmi résztvevők aktív együttműködésére.

A közlekedés különlegessége, hogy bármely járműbe ülve, vagy akár gyalog, az adott egyén csatlakozik egy közösséghez. Azokhoz, akik éppen ott, adott időben és helyen szintén közlekednek. Így lényegében egy nagyon speciális élethelyzet alakul ki, mert egy folyamatosan változó közvetlen környezetben kell helytállnia az egyénnek. Nem választhatja meg a közlekedési közössége tagjait, tehát az egyénnek kell valamilyen szinten alkalmazkodnia.

Ez úgy szerencsés, ha a közösség egyik tagjának sem kell túlzó módon alárendelnie magát a közösségnek – ebben segít például a közlekedési szabályok adta keretrendszer. A szabályokon belül pedig egy egyszerű példával fogalmazva a gyorsnak le kell lassulnia annyira, hogy a közvetlen forgalmi közösségét ne stresszelje, a lassúnak pedig fel kell gyorsulnia annyira, hogy szintén ne terhelje vele a többieket. Úgy is szoktuk mondani, hogy alkalmazkodik a forgalom ritmusához.

Ennyi bevezető után jöhetnek azok a rossz jelenségek, szokások, és az azok hátterében álló vélhető elképzelések – ez utóbbiak között létező, kimondott vélemények és megfigyelések. Mindennek a leírása azért is időszerű, mert nagyon jellemzőivé váltak a mai forgalomnak, és azt eredményezik, hogy egy-egy adott csomópont-, vagy útszakasz pillanatnyi forgalom-áteresztő képessége kiaknázatlanul marad, ezáltal a forgalmi dugók kiterjedése térben és időben is megnő.

Jelenség: zöld lámpára, vagy a sor mozdulására kései reakció, kései elindulás.

Hátránya: a lámpaváltás ideje alatt kevesebb jármű tud áthaladni a zöld jelzés során.

Háttere: a sofőr úgy véli, hogy úgyis lassú a forgalom, tehát nem sieti el, úgy se jut messzebbre (pedig igen, vagy nem ő, hanem azok az autósok, akik emiatt nem érnek át a zöldön). Illetve nem figyel, mert telefonál, beszélget, álmodozik, nézelődik.

Jelenség: zöld jelzést követő elindulás után, vagy a feltorlódott járműsor elindulásakor az adott útszakaszon megengedett sebesség töredékére gyorsít fel a járművezető, „átcsurog” a szabaddá vált útszakaszon a sor végéig, vagy a következő közlekedési lámpáig.

Hátránya: az adott útszakasz áteresztő képessége nincs kihasználva, a lassan csurgó autó követése nehezen kiszámítható, a mozgása során folyamatosan figyelnie kell a mögöttes forgalomnak, a normál haladáshoz képest nagyobb figyelmet igényel a követőktől. A mögöttes sor megállogat, könnyen összejön a ráfutásos baleset, koccanás.

Háttere: nem gyorsít fel, mert úgyis meg kell állnia. A gyorsításokkal az autó többet fogyaszt, ő spórol. Gyorsabban haladva jobban kell figyelnie, de nem akar, mert telefonál, beszélget, álmodozik, nézelődik.

Jelenség: a forgalom sebességéhez képest indokolatlanul nagy követési távolság tartása.

Hátránya: adott útszakasz áteresztőképessége nincs kihasználva. A feltorlódott sor hosszát növeli, egy-egy lámpaváltásra kevesebb autó jut át az adott útszakaszon.

Háttere: kényelmesebb, nem kell annyira figyelni (tud közben telefonálni, beszélgetni, álmodozni, nézelődni). Eleve késve indult, nem tesz semmit azért, hogy felzárkózzon a sorhoz, akkor a kocsi többet fogyaszt, hiszen gyorsítani kell, így spórol. (Miközben összességében, a mögöttes forgalomban a zöld jelzésen át nem jutók fogyasztása megnő legalább egy plusz elindulásnyival).

Jelenség: álló sorban követési távolság tartása.

Hátránya: megnöveli a sor hosszát, emiatt többen nem jutnak át a lámpaváltáson, kereszteződésen, akár akadályozva a keresztirányú forgalmat.

Háttere: álló sorban nem kell követési távolságot tartani. Sor elsőként a stopvonalnál kell megállni, nem méterekkel előtte. A sorban érkező autóknak fel kell zárkózni az előttük állókhoz, olyan távolságra, hogy adott esetben ki tudják kerülni előzetes tolatás nélkül az előttük állót (például, ha elakad a követett jármű). A korábban megállók indokai, hogy „úgy adta” ki a lendület (sokszor társul a gurulgatós, átcsurgós vezetési móddal). Továbbá mert már megállna, mert telefonálna, beszélgetne, álmodozna, nézelődne. A felzárkózás elmulasztásának a jele, amikor az álló sor elkezd összehúzódni, pedig még vár a zöld jelzésre – ilyenkor derül ki, hogy még 3-4 autó áthaladhatott volna az előző zöld jelzésen.

Jelenség: többsávos úton párhuzamos lassú haladás (az adott útszakaszon a megengedett sebességnél jóval lassabb tempóval).

Hátránya: feltartják a forgalom többi résztvevőjét. Ha az adott útszakaszon a csomópontoknál forgalomirányító jelzőlámpákat alkalmaznak, azokat rendszerint a megengedett sebességgel haladó járműveket feltételezve állítják be, így a „zöldhullám” a feltartott csoportnak elvész.

Háttere: joga van annyival menni, amennyivel akar, a megengedett legnagyobb sebesség nem kötelező. Mindez addig igaz, amíg nem tartja fenn a mögöttes forgalmat, holott a vezetett jármű biztonságosan képes lenne nagyobb sebességgel haladni. Ha pedig nem képes, akkor ki kell sorolni a szélső sávba. Ja igen, és indok lehet még erre, hogy nem figyel a sofőr, mert telefonálna, beszélgetne, álmodozna, nézelődne.