A gyanakvó vezetőtől a technológiában otthonosan mozgó utasig: a „Az autonóm vezetés ritmusa – The Pulse of Autonomous Driving” reprezentatív online felmérésén az Audi kialakított egy, az autonóm vezetéshez kapcsolódó felhasználói tipológiát. Az Ipsos piackutató intézettel együttműködve kérdeztek meg 21 000 embert három földrészen, kilenc országban (Kínában, Dél-Koreában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Japánban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban).

Az eredmények azt mutatják, hogy a fiatal, jól kereső és képzett „státusz-orientált divatteremtők” és a „tech rajongó utazók” várják leginkább az önvezető járműveket. A „gyanakvó vezetők” körében – akik jellemzően inkább idősebbek, alacsony jövedelemmel és iskolázottsággal – inkább a bizalmatlanság a meghatározó. A „biztonságra törekvő vonakodó” akkor élne az autonóm közlekedés lehetőségével, ha a többiek már tapasztalatot szereztek a technológiával kapcsolatban. A legnagyobb felhasználói csoportot azonban az „érdeklődő másodpilóták” alkotják, akik alapvetően nyitottan állnak az önvezetéshez, amíg az biztosítja, hogy bármikor magukhoz vehetik az irányítást.

„Ez a tanulmány több, mint csupán egy hasznos kiegészítés az önvezetés jelenségével kapcsolatos eddigi tudásanyagunkhoz.” – nyilatkozta Dr. Luciano Floridi, az Oxford Egyetem Digitális Etika Laboratóriumának igazgatója és a információfilozófia- és etika professzora. Az Audi 2015. óta vizsgálja az autonóm vezetés társadalmi elfogadottságát. A tanulmányban részletezett kezdeményezés feltárja, hogy a racionális érvek, érzelmek, értékek és életstílusok hogyan alakítják az autonóm közlekedéssel kapcsolatos vélekedést. Az eredmény pedig egy érzelmi térképből, humán felkészültségi indexből (Human Readiness Index – HRI) és felhasználói tipológiából álló hármas.

Nagyfokú kíváncsiság mellett aggodalmak övezik az önvezető autókat. Az autonóm közlekedés érzelmi térképe igen összetett képet mutat. Egyrészről nemzetközileg igen erős érdeklődés (82 százalék) és kíváncsiság (62 százalék) övezi magát az önvezetést. A válaszadók az új technológiában mind az egyén, mind a társadalom számára lehetőséget látnak a mobilitáshoz való egyszerűbb hozzáférésre (76 százalék), a kényelemre (72 százalék) és a nagyobb biztonságra (59 százalék).

A válaszadók több, mint fele szeretné kipróbálni az autonóm vezetést. Másrészről azonban tisztán érzékelhető a megkérdezettek aggodalma is annak kapcsán, hogy elvesztik az irányítást (70 százalék) és tartanak az elkerülhetetlen technológiai kockázatoktól (66 százalék) is. A válaszadók 41 százaléka bizalmatlan a technológiával szemben és harmaduk (38 százalék) inkább aggódó. Az irányítás átadására a legnagyobb hajlandóságot az autonóm parkolás illetve az autópályán a forgalmi dugóban való araszolás esetén mutatták a megkérdezettek. Az autonóm közlekedéssel kapcsolatos ismeretek igen hiányosnak tűnnek, mindössze nyolc százalékuk állította, hogy ki tudná fejteni a lényegét.

A humán felkészültségi index (Human Readiness Index – HRI) betekintést nyújt az autonóm vezetéssel kapcsolatos hozzáállás illetve a szociodemográfia összefüggéseibe. Az eredmények azt mutatják, hogy minél fiatalabb, minél magasabb jövedelemmel rendelkezik illetve minél iskolázottabb a válaszadó, annál pozitívabban ítéli meg az autonóm közlekedést. Egyértelmű különbségek vannak a vizsgált országok között. A kínaiak eufórikusan (HRI + 5,1), a dél-koreaiak (HRI + 1,2) az átlagosnál pozitívabban vélekednek a technológiáról. Európában a spanyolok és az olaszok állnak a mezőny élén (mindkét HRI + 0,7). A németek és a franciák inkább zárkózottak (mindkét HRI – 0,7), csakúgy, mint az egyesült államokbeli, japán és brit megkérdezettek (mindegyik HRI – 0,9). A HRI egyesíti az önvezető autókról szóló tudást, az azzal kapcsolatos érdeklődést, érzelmeket illetve a vezetési hajlandóságot, ezt pedig egy – 10 és + 10 közötti mutatóval jelzi.

Az autonóm vezetéshez való viszonyulás és az életstílus összefüggése: ha az autonóm közlekedéshez való hozzáállást az emberek életével összefüggésben vizsgáljuk, a felhasználói tipológia megmutatja, milyen jelentős különbségek léteznek. Az elemzés az eredmények alapján öt felhasználói típust különböztet meg. A „gyanakvó vezető” szeret a már meglévő dolgokhoz ragaszkodni és akkor használná az autonóm vezetést, ha az már teljesen kiforrott. A „biztonságra törekvő vonakodó” inkább tartózkodóan viszonyul az önvezetés témaköréhez. Úgy gondolja, hogy az önvezető autókat először éveken át tesztelni kellene, mielőtt az utakra engednék őket. Az „érdeklődő másodpilóták” a technológia előnyeit látják és a vállalatok, a politika és a tudomány területeitől várják, hogy az autók biztonságos használatának feltételeit megteremtsék. A „státusz-orientált divatteremtők” igen lelkesek az önvezető autókat illetően, mivel ezek jól tükrözik progresszív életstílusukat. A „tech rajongó utazók” bíznak a technológiában és támogatják minél szélesebb körű bevezetését.