A büntetőfékezés, mint a neve is mutatja a másik autós megleckéztetését célozza: azonban rendkívül veszélyes manőver, és nem csak a büntetőfékező által megregulázni kívánt autósnak teremt veszélyhelyzetet, hanem a teljes forgalmi környezetnek. Ilyen ügyekben több feljelentés is született, és járt elmarasztalással.

Azonban fel szeretnénk arra is hívni a figyelmet, hogy a büntetőfékezésnek sokszor előzménye is van. Ez természetesen nem menti fel az indokolatlanul lassító sofőrt a tette alól, de több felvételnél észrevehető, hogy előzetes közlekedési konfliktus véghelyzete lett a büntetőfékezés. Így minden közlekedőt türelemre intünk, nem kell, hogy egymást „neveljék-tanítsák-büntessék” az autósok, a szabálytalankodók kiszűrésére ott van a rendőrség.

A minap a szokásos napi rutin közlekedési útvonalon pont egy ilyen szituáció-sorozat bontakozott ki, amely jól példázza a fenti gondolatsort. Tehát az indulatossá váló vezető, aki végül a büntetőfékezés eszközéhez nyúlt, vélhetően nem egy aszfaltbetyár volt, csupán az események során őt ért közlekedési hátrányba hozások túllépték a tűréshatárát.

Tehát a sztori: Budapesten a Széna téri villamos megállóban a Széll Kálmán tér irányába álltam a lámpánál egy új fehér Skoda Kodiaq mögött. Jellegzetes menedzserautó, amely feltételezést a rendszámtáblakeret felirata is alátámasztotta, az egyik operatív lízinggel foglalkozó nagy cégtől bérelt autó volt. A tükörben látszott, hogy egy már őszülő halántékú férfi vezette, tehát nem a szervizes fiú szállította házhoz szerviz után az autót. Ekkor, és az előző útszakaszon a Skoda-sofőr nyugodtan haladt, semmi nyomát nem mutatta bármilyen idegességnek.

A zöld jelzésre elindultunk, a Skoda volt a külső sáv első autója. Normális tempóban indult, nem lőtt ki, de nem is lassúskodott. Itt a Margit körút jobbra kanyarodik, balról a Csalogány utca fut be a körútba. Innentől a Margit-körút egyirányú, a szembe forgalmi járdaszigettel elválasztott sávok már Széll Kálmán térként vannak nevesítve. A kanyar és zebra után új sávok nyílnak, az addigi két forgalmi sáv háromra bővül, valamint még egy sávra, amelyen az innen induló BKV buszok várakoznak.

Az új sáv a külső oldalon nyílik, a két eredeti sáv belső-, és középső sávként fut tovább. A helyszínen otthonosan mozgók tudják, hogy ebben a megnyíló harmadik sávban haladva előnyhöz lehet jutni a két maradó-sávhoz képest. Elméletileg a megnyíló sávból lehet jobbra fordulni előbb a Dékán utcába, majd a Szilágyi Erzsébet fasorra, majd a Csaba utcába: a sáv a Csaba utca után a Krisztina körúton nem folytatódik. A sáv megnyitásának a módja kicsit félrevezető, van aki helyismeret hiányába keveredik rá (az ív úgy adja ki), tehát itt rendszeresen van forgalmi helyezkedés. Viszont az a ritkább, hogy a belső sávból vágjon át bárki keresztbe a megnyíló új külső sávba keresztezve a középső sávot.

Esetünkben pedig ez történt. Ráadásul egy sötét színű Mercedes V-klasse „luxusbusz” vágott át ekképp a Skoda előtt, amely erősebb fékezésre kényszerült, és így a mögötte sorakozók is. A rövid megtorpanás után a maradók folytatták útjukat és felzárkóztak a Dékán utcai lámpánál. A később felhergelődő Skoda még mindig elöl, de továbbra is nyugodtan viselkedett, nem dudált a Mercedesre, nem mutogatott, türelemmel viselte.

Újabb zöld jelzés, majd újabb felzárkózás a fasori lámpához. Itt van még egy trükkös negyedik külső forgalmi sáv is, amelyből a visszafordulást oldották meg a Széll Kálmán tér forgalomszervezői. Így a túloldalon hasznosíthattak egy térséget, amelyet addig a visszaforduló buszok helyigényére tartottak fenn. A visszaforduló sáv bal oldalról jobb oldalra helyezésével oldották meg a buszok fordulókörigényét, ez a sáv külön lámpával szabályozott.

A lényeg, a fehér Skoda suv továbbra is a sor elején a középső sávban várakozott a zöld jelzésre. Mellé állt a „szökő-sávba” egy BMW E46-os, jellegzetes szituáció, 20 százalék az esély, hogy a BMW tényleg a Csaba utcába szándékozik fordulni (az erre közlekedők tudják ezt, tisztában vannak a helyi forgalmi szokásokkal). Feltételezésünk szerint a Skoda sofőrje is tudta ezt, de itt még lehet békés, mert fél autónyival hátrébb van a BMW stop-vonala.

És ekkor egy új fejlemény történt, ami nem megszokott. Egy ma már ritka Ford Escort a buszok sávjában kitett egy utast. Onnan keresztezte a Szilágyi Erzsébet fasor felé vezető sávot, behajtott a külön lámpával szabályozott forgalmú visszaforduló sávba, előrement a BMW elé, majd ráhúzva a kormányt berakta a kocsi orrát a BMW elé, jelezve, hogy bizony ő arra fog menni, ha tetszik a többieknek, ha nem. Ezzel a Ford orra a Skoda orra elé került, tehát a Skoda sofőrje is konstatálhatta a szándékot.

Nem sokra rá a lámpa zöldre váltott és elindult egy verseny. A Skoda ugyan békésen indult, de a Ford nem, tolta neki, hogy a Skoda elé is bejusson. A BMW is tolta neki, mert a szívére vette a Ford tolakodását. A Skodás észlelve, hogy ketten is le akarják őt „nyomni”, ráadásul ívben, hát ő is odalépett, ebben szerepe lehetett annak is, hogy két lámpával előbb a Mercedes a váratlan manőverével már fékezésre kényszerítette, valamint az is, hogy az ívben szűkek a sávok, és az azt követő rövid egyenes szakaszon is, manőverre nincs hely, tehát, ha a Fordos, és/vagy a BMW-s bevág, akkor a Skoda nem tud hová elhúzódni, ha centizés megy.

Tehát a hármas csapat elhúzott, én a Skoda után, tartva a távot. A Csaba utcai saroknál azonban ott volt a tolakodók balszerencséje, a busz a külső sávban, ami miatt kockázatos a tovább gyorsítás, mert ha nem sikerül a besorolás, akkor ami biztosan sikerül, az a jobbra kis ívben lassan kanyarodni készülő busz lökhárítójának a letesztelése. Tehát a versenyző Ford ráhúzta a kormányt a Skodára, annak a sofőrje ekkor már dühösen dudált és nem engedte be. A Ford fékezni kényszerült, a BMW is fékezett, és sávváltással próbálkozott. Azonban a Skodás úgy döntött, lelassít, így nehezíti a Ford sávváltását. Ezáltal a Ford nem tudott a Skoda és az én autóm közé bevágni, ahová igyekezett a BMW is.

A Skoda tehát lassított, a Ford fékezett, a BMW még nagyobbat fékezett, lényegében megálltak. Én is fékeztem, hiszen a Skoda erősen visszavett a tempóból. Ezen a rövid szakaszon már a Skodás viselkedésén erősen érezni lehetett a feszültséget, agresszívek voltak a kormánymozdulatok, dinamikus a gyorsítás-fékezés. Ugye egyszerre igyekezett nem beengedni a tolakodókat, és a szűk sávban tartani a viszonylag nagyméretű és egyre gyorsuló autót. Rövid gurulós szünet következett, majd a Skodás a tükörbe nézett és még egyszer erősen indokolatlanul befékezett, előtte nem volt senki, mivel a sort ő vezette fel.

Ez a fékezés lehetett a közvetlen büntetés, mivel vélhetően úgy gondolta, hogy mögé besorolt a Ford vagy a BMW. De helyük nem lévén rá, továbbra is én voltam a Skoda mögött, tehát a büntetés is nekem jutott. Rövid várakozás után, miközben a tükörben nézett a Skodás, ráduddantottam, hogy ideje lenne indulni. Ezalatt a busz is kanyarodott, a Skodás rájöhetett a félrement büntetésre és padlógázzal megindult. Mentem utána normál tempóval, mert a helyzet nem billentett ki, nem haragudtam se rá (látva az eseménysort), se a trükközőkre. A két tolakodást választó kocsi, a Ford és a BMW lemaradt, nem tudtak sávot váltani, álló helyzetből besorolni egy mozgásba lendült, feltorlódott kocsisorba.

A felhergelt Skodát, amely végigtépett a Krisztina körút következő szakaszán a lámpánál ismét utolértem. Az újabb zöld jelzésre ismét kilőtt, idegesen mozgott a kocsival, „ráesett” a Maros utcai lámpánál állókra, majd egy résen átfurakodva kitört, és eltépett a Kék Golyó utca irányába: meg volt alapozva a napja. Én az Alkotás utca irányába folytattam az utat a statiszta tömeg többi tagjával.

Természetesen elképzelhető, hogy az események sorát rosszul értékeljük, és a Skoda sofőrje az agresszív típusok közé tartozott, azonban ennek jelét még a Mercedes bevágása után sem adta. Hiszen addig nyugodtan haladt, nem váltogatott sávot, nem padlógáz-padlófék üzemmódban igyekezett előre. Ezért gondoljuk, hogy az események hatottak rá.

És mikor lett volna esély rá, hogy ez ne így történjen? Ha a Mercedes nem alapozza meg a bevágással és fékezésre kényszerítéssel az eseménysort, vagy legalább elnézést kér valamely klasszikus ismert jelzéssel – pl. vészvillogó megvillantásával. Ha a Ford az utasát kitéve kivárja, hogy elinduljon a forgalom és szabályosan besorol, nem pedig szabálytalanul záróvonalátlépésekkel és pofátlanul a másik elé tolakodással közlekedik.

Ha nem próbálják a külső sávból legyorsulni a középső sáv autóit, főképp mikor észlelik, hogy a középső sávban a zöldre késlekedés nélkül elindulnak a kocsik (ahogy a KRESZ előírja). Utána, ha továbbra is a külső, kanyarodó sávból látva az előnyszerzés lehetőségének a vesztét az ott lévő két autó nem erőszakos sávváltással próbálkozik, hanem bekéredzkedik, tudomásul véve, hogy ott és akkor éppen nem úgy sikerült az előnyszerzés (majd sikerül máshol), hiszen szabályosan nem ők, hanem a középső és a belső sáv használói haladtak.

Ha a Skoda sofőrje nem veszti el a türelmét. Beengedni nem kötelező a tolakodókat, számukra a szabályok nem biztosítanak elsőbbséget. Azonban miután elérte, hogy elé nem kerülhetnek a tolakodók, és ezt végülis a szabályokon belül maradva tette (rövidek itt a távok, alacsonyak alapvetően a sebességek, a dinamikus gyorsítással sem gyorsult a megengedett tempó fölé), utána nem kellett volna revansot vennie a többszöri indokolatlan lassítással. Hiszen tovább haladva hátrányba már nem hozták őt. A lassításokkal a forgalom többi résztvevőjét is zavarta, onnantól átvette a zavarkeltés stafétáját a tolakodóktól. Eredetileg biztosan nem így tervezte a napját a Skoda sofőrje sem. Kerüljék hát az utcai csatározást!