A gyalogos-átkelőhely – vagy egyszerűbben fogalmazva: a „zebra” – egyike legismertebb  közúti jelzéseinknek. Úgy is mondhatjuk, hogy a zebra a gyalogosok közúton történő átkelésének szimbolikus, egyben legbiztonságosabb helyszíne. Ez az igen fontos közúti jelzés a köznyelvi megnevezését egyértelműen a sávos jellegű felfestésről, a sötét és világos „csíkok” váltakozó jellegű alkalmazásáról kapta.

A zebra, azaz gyalogos-átkelőhely szerves része mindennapi közlekedésünknek. A közúti jelzésnek azonban hosszú története van. Talán meglepő, de a zebrát – igazolható módon elsőként a történelemben – már az ókori rómaiak is alkalmazták. Ennek nyomát az ókori romvárosban, Pompei-ben ma is láthatjuk. A városi hatóságok szakemberei egyes útszakaszokon, főként a belső utak kereszteződésében nagy méretű, lecsiszolt kőtömböket fektettek egymás mellé a kőburkolattal ellátott úttestre, megfelelő távolságra, lépéstávolságra egymástól.

A gyalogosok átkelésére szolgáló kőtömbök jelentősen, akár 20-35 cm-re is kiemelkedtek  az úttest burkolatából, s egy magasságban voltak a kövezett járdával. A kőtömbök olyan távolságra helyezkedtek el egymástól, hogy azok közeiben az emberi erővel tolt, vagy húzott kocsik, valamint az állati erővel vont járművek kerekei egyaránt zökkenőmentesen áthaladhassanak.

A gépjárművek megjelenéséig és tömeges elterjedéséig nagyot kell ugranunk az időben. Egy évszázaddal ezelőtt a gépkocsik már hozzátartoztak a nagyobb városok mindennapi utcaképéhez, azonban akkor a gyalogosok még meglehetősen védtelenek voltak a járművekkel szemben, amikor az úttesten haladtak át. Hosszú éveknek kellett eltelnie, és számos gyalogos gázolásnak, tragédiának kellett bekövetkeznie mindaddig, amíg az autóvezetők haladási sebességüket csökkentve, adott esetben megállva, önmaguktól is biztosítani kezdték a gyalogosok átkelését az úttesten. Akkoriban ugyanis „zebra” még nem létezett.

A feljegyzések szerint a mai értelemben vett gyalogos-átkelőhely alkalmazására elsőként a brit Transport Research Laboratory tett javaslatot a 40-es évek második felében. Ezután festették fel az útra az első, pontozott vonalakkal ellátott útburkolati jelzést Londonban, 1948-ban. Egy évvel később, 1949-ben a „gyalogos-átkelőhely” kifejezést egy genfi, a közúti jelzésekről szóló jegyzék rögzítette.

Az első brit gyalogos-átkelőhelyeket sárga és kék színekkel festették fel, így érthető, hogy a „zebra” kifejezést csak néhány évvel később kezdték használni (a  „zebra” megnevezést egyébként Nagy Britanniában James Callaghan-nek, a szigetország akkori parlamenti képviselőjének, későbbi miniszterelnökének tulajdonítják). A kijelölt gyalogos-átkelőhelyek tömegesen az 50-es évek elején terjedtek el a mai Egyesült Királyság területén. Akkoriban festették fel többek között a londoni Abbey Road zebráját is, mely a The Beatles 1969-es albuma révén vált világszerte ismertté, és napjainkban is népszerű, sokak által látogatott turista látványoság.

A gépkocsi őshazájában, Németországban 1952-től alkalmazzák  a gyalogos-átkelőhelyet, mint közúti jelzést. Az első szaggatott vonalas felfestést valószínűleg 1952. márciusában láthatták a közlekedők Berlinben, majd négy hónappal később, július 8-án Münchenben 12 kijelölt gyalogos-átkelőhely hivatalos átadására került sor. Hamburgban a közutakon megjelenő újdonságot a helyiek „Dickstrichtkette” néven illették, ami magyarul a vastag vonalak láncolatának felel meg. Nem sokkal később a városi napilap, a Hamburger Abendblatt a „Zebrastreifen”, azaz „zebracsíkok” megnevezést alkalmazta a gyalogosok átkelésére szolgáló közúti jelzésekre.

A gyalogos-átkelőhely fogalmát az StVO (német KRESZ) 26§-a 1953. augusztus 24-i hatállyal vezette be a német jogrendbe. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyek eleinte mindössze az átkelés szabályos helyét jelezték, és nem feltétlenül jelentettek  egyet a gyalogosok elsőbbségi helyzetével. A zebrára csak azt követően léphetett a gyalogos, miután meggyőződött arról, hogy átkelése biztonságos, és csak akkor volt elsőbbségi helyzetben a közeledő járművekkel szemben, ha már ténylegesen a gyalogos-átkelőhelyen haladt. Az akkori német szabályozás nem írt elő a járművezető részére fokozott óvatosságot a zebra megközelítésekor, továbbá szükség szerinti megállási kötelezettséget sem arra az esetre, amennyiben az úttest szélén, vagy a járdán az úttesten áthaladni szándékozó gyalogos áll. Részben ezek következtében a halálos kimenetelű, valamint súlyos sérüléssel járó gyalogos gázolások száma 1955 és 1964 között ugrásszerűen megnövekedett.

Változást az StVO 1964. június 01-én hatályba lépett módosítása, az úgynevezett „Lex Zebra” jelentette. Ebben a gyalogosok részére előírták többek között azt, hogy a gyalogos-átkelőhelyen a legrövidebb úton – lényegében az út tengelyére merőlegesen – kell áthaladniuk, míg a járművezetőknek a zebrát fokozott óvatossággal kell megközelíteniük és szükséges esetben megállással kell biztosítaniuk a gyalogosok biztonságos áthaladását.

Magyarországon a 40 évvel ezelőtt hatályba lépett KRESZ – az 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól –a nemzetközi példáknak és az 1969. évi Genfi egyezményeknek megfelelően kezdte alkalmazni a gyalogos-átkelőhelyre vonatkozó szabályokat. Napjainkban a gyalogos-átkelőhellyel kapcsolatos főbb szabályokat a KRESZ a 21. és 43.§-ai tartalmazzák. Az előírások alapján a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van. A gyalogos-átkelőhelyet a járművezetőnek fokozott óvatossággal és olyan sebességgel szabad megközelíteni, hogy elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni, és amennyiben szükséges, a gyalogos-átkelőhely előtt meg is tudjon állni. A gyalogos viszont köteles az úttesten késedelem nélkül átmenni, és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti.